CLUB ATLÉTICO RIVER PLATE
BEVEZETŐ
A Club Atlético River Plate (vagy ahogy sokan ismerik: River Plate vagy simán River) Argentína legismertebb csapata, amelyet 1901-ben alapítottak. Otthona Buenos Aires-ben, Núñez kerületben található. Stadionja az Estadio Monumental Antonio Vespucio Liberti. A River Plate, melyet a FIFA szavazásán 2000-ben a 20. század legjobb argentin klubjának választottak, 35 bajnoki címével a legeredményesebb klubcsapat az argentin futball történetében. 1986-ban megnyertek minden létező sorozatot: bajnoki cím,Libertadores Kupa, Interkontinentális Kupa és az argentin válogatott - többek között a River Plate játékosaival a soraiban - elsőként zárta az 1986-os labdarúgó-világbajnokságot.
A Boca Juniorshoz hasonlóan a River Plate-et is Buenos Aires egyik legszegényebb körzetében, a La Bocában alapították 1901. május 25-én. S míg a Boca Juniors a kerületben maradt, addig a River először Buenos Aires Palermo nevű városrészébe, majd az 1930-as években egy kisebb kerületbe, a Núňezbe költözött. A Buenos Airest átszelő Rio de la Plata folyó angol neve a River Plate. A krónikák szerint a klub egyik alapítója a folyó partján található, The River Plate nevű kikötői piacon egyszer azt látta, hogy matrózok fociznak a ládák között: a legenda szerint ekkor dőlt el, hogy az újonnan alakult futballklub is a River Plate nevet viseli majd.
TÖRTÉNELEM
A harmincas években aztán a klubra ráragasztották a Milliomosok (Los Millionaires) becenevet, miután megvették Bernabé Ferreyrát, a kor egyik legdrágább játékosát, és aranyban fizettek érte a Tigre csapatának. Az 1940-es években a Riverben futballozott Alfredo di Stéfano és Eduardo Omar Sívori is - Di Stéfano később a Real Madrid, Sívori pedig a Juventus csillaga lett.
A River Plate offenzív, lehengerlő játékstílusának köszönhette, hogy az ötvenes években a Gépezet (La Máquina) néven kezdték emlegetni a csapatot. Ötfős csatársorát a mai napig úgy emlegetik Argentínában, mint Magyarországon az Aranycsapatot: a Munoz, Moreno, Pedernera, Labruna, Loustau kvintett a szakírók szerint a későbbi holland „totális futball" előőrse volt.
Az 1950-es évek végén peches időszak kezdődött: 1957 és 1975 között a River Plate tizenegyszer végzett a második helyen, a legfájóbb emlékű mérkőzés azonban a Libertadores Kupa 1966-os döntője: a fináléban a River már 2:0-ra vezetett az uruguayi Penarol Montevideo ellen, a vége azonban 2:4 lett. A kupa elvesztése mellett azonban született egy rekord is, ugyanis az 1966-os kupasorozatban Daniel Onega lett a gólkirály 17 találattal, amely azóta is egyedülálló a Libertadores Kupa történetében.
Az 1978-ban világbajnokságot nyert argentin válogatottból itt játszott Ubaldo Fillol, Mario Kempes, Daniel Passarella, Alberto Tarantini, Leopoldo Luque, Norberto Alonso és Amerigo Gallego is.
Így aztán az első sikerre a Libertadores Kupában egészen 1986-ig kellett várniuk a piros-fehéreknek: a döntőben a kolumbiai America Calit verték (2:1, 1:0). Ekkor már nem volt ott a csapatban a nyolcvanas évek nagy sztárja, minden idők legjobb uruguayi labdarúgója, a Herceg (Prince) becenevű Enzo Francescoli, aki máig a River történetének legeredményesebb idegenlégiósa (165 meccsen 90 gól).
Ekkor bontogatták szárnyaikat a River csapatában olyan argentin tehetségek, mint Claudio Caniggia, a világbajnok Oscar Ruggeri, itt védett a szintén világbajnok Neri Pumpido, s az 1989/90-es szezonban 21 bajnokin 17-szer volt eredményes a River mezében Gabriel Omar Batistuta. Ariel Ortega és Marcelo Gallardo a régi két meghatározó és elnyűhetetlen játékos még az 1990-es évekből.
A Libertadores Kupában tíz évet kellett várniuk a szurkolóknak az újabb győzelemre, s ismét a kolumbiai America Cali volt az ellenfél. A csapat motorja ekkor újfent Francescoli volt, aki nyolcéves európai kitérő (Racing Club Paris, Marseille, Cagliari, Torino) után tért vissza Buenos Airesbe.
A River olykor a szélsőségek csapata. A 2003/04-es bajnokságban az Aperturában haloványan szerepeltek és csak a 11. helyen végeztek, ugyanakkor a Clausurában hatalmas fordulatot véve bajnokok lettek. Még ennél is rendhagyóbb eset volt az elmúlt szezon: 2008-ban megnyerték a bajnokságot, majd a következő szezonban az utolsók lettek! (Pontosabban, mert ez így kicsit félreérthető: 2011 június 20-án kiestek a másodosztályba.) A 2012–2013-as szezonra azonban ismét visszajutottak a legmagasabb osztályba, visszatért a klub legeredményesebb edzője, Ramón Díaz, az egyik legeredményesebb csatára, Fernando Cavenaghi, az elnöki poszton Passarellat 2013-ban Rodolfo D'Onofrio váltotta, a körülmények rendeződtek és 2014-ben 35. bajnoki címét ünnepelhette a River. Másnap Ramón Díaz lemondott, helyét Marcelo Gallardo vette át.
STADION
A River Stadionjának, az Estadio Monumentalnak hivatalos nevét az Antonio Vespucio Libertit egy régi elnökről kapta. Itt játssza mérkőzéseit az argentin futballválogatott is. Az eredetileg is lenyűgöző stadiont az 1978-as futball vb-re felújították, befogadó képessége eredetileg 110 ezres volt, napjainkban 80 ezres. A Monumental jelző jól illik rá, hiszen nem csak egy stadion, hanem valóságos sportcentumot foglal magában, ahol rengeteg edzőpálya, vendégszobák, étterem, orvosi rendelő, ajándékbolt, sportmúzeum és a világhírű River Plate Sportiskola is található. A stadion fekvése is festői; a Costanera Norte-n, a Rio la Plata közvetlen közelében található. Tömegközlekedéssel is jól megközelíthető. A "D" jelzésű metroval a Junta végállomásig utazva már könnyen elérhető, de számos buszhelyijárat is közlekedik a stadionig. A stadion felett húzódik a belföldi reptérre tartó légifolyosó, így szinte percenként elzúg egy gép az aréna felett, amely gyakran ad helyet gigantikus rock koncerteknek, mint a Rolling Stones, AC/DC, vagy a Quilmes Rockfesztivál.
SZURKOLÓK
A Boca-fanok nagy része inkább a dolgozó réteg, míg a Rivert favorizálók inkább a középosztályba tartoznak, legalábbis sokáig élt e legenda a köztudatba. Manapság teljesen mindegy, ugyanis nemre, korra és társadalmi, illetve anyagi hovatartozástól független, minden szinten található River-drukker. Argentína 40%-a a Boca Juniorsnak szurkol, míg 32% a River Plate-é. A Boca szurkolók ’Gallinas’-nak, vagyis csirkéknek, míg a River fanatikusok pedig ’Bosteros’-nak, szebben kifejezve ganéjgyűjtőknek hívják riválisukat – ami a La Boca negyed szennyezett folyójának szagára utal.
EL SUPERCLÁSICO
Argentínában El Superclásico-nak nevezik a két legnagyobb fővárosi klub összecsapását. A megtisztelő jelző természetesen nem ok nélkül ragadt a párharcra, ugyanis a Boca Juniors az ország legnépszerűbb, míg a River Plate a legsikeresebb csapata. Egy évben legalább négy alkalommal kerül sor a szuperrangadóra. A két bajnoki mellett a népszerű Torneo Verano kupában és a Copa Revancha alkalmán is megmérkőznek, amelyet semleges helyszíneken a legkiemelkedőbb fővárosi csapatoknak írnak ki minden januárban. E két rivális mellett a San Lorenzo és a Velez, valamint a meghívott Independiente és Racing szerepelnek körmérkőzéseket játszva. A Torneo Verano állandó helyszíne Mar del Plata, az Estadio Minella, amely az 1978-as vb-én a magyar, az olasz és a francia csapat meccseinek adott otthont. A Copa Revancha helyszínei változnak, legtöbbszőr Cordoba, Salta, vagy éppen Jujuy városa a rendező. 2004-ben hatszor is sor került a Superclasico-ra, miután az említettek mellett még a Libertadores Kupa elődöntőjében is összekerültek, ahol igazán emlékezetes és drámai mérkőzést játszottak.
SIKEREK
Argentin amatőr másodosztály:(1x): 1908
Argentin amatőr első osztály:(1x): 1920
Argentin bajnok:(35x): 1932, 1936, 1937, 1941, 1942, 1945, 1947, 1952, 1953, 1955, 1956, 1957, 1975, 1975, 1977, 1979, 1979, 1980, 1981, 1985/86, 1989/90, 1991/92, 1993/94, 1994/95, 1996/97, 1996/97, 1997/98, 1999/00, 1999/00, 2001/02, 2002/03, 2003/04; 2008, 2011, 2014
Libertadores-kupa:(2x): 1986, 1996
Supercopa Sudamericana:(1x): 1997
Interkontinentális kupa:(1x): 1986
Copa Interamericana:(1x): 1987
